Szent Arnold Janssen, az Isteni Ige Társasága alapítója (verbiták), észrevette, hogy kizárólag férfi misszionáriusok nem juthatnak el mindenkihez, akik várnak Jézus örömhírére. Már a férfi missziós rend alapítása előtt gondolta, hogy a misszióban szükség lesz a nőkre is, akik oda is eljuthatnak, ahol a férfiak előtt bezárulnak a kapuk. Megerősödött ebben a meggyőződésben, amikor az első misszionáriusok azt írták Kínából, hogy az ottani szokások nem engedik, hogy nőket és lányokat tanítsanak. Cselekedni azonban nem akart, amíg nem lett világos számára Isten akarata. Fontos jelet kapott, amikor pár fiatal nő jelentkezett nála, akik készek voltak a missziós szolgálatra. Nem tudott sokat ígérni nekik, egyelőre csak konyhai munkát. A jelentkező fiatal nők közül a huszonnyolc éves Ilona Stollenwerk és a harminc éves Hendrina Stenmanns később a Szentlélek Szolgálói missziós szerzetesrend társalapítói lettek. Sok évvel később Arnold atya megvallotta, hogy e fiatal nők szorgalma és kitartása Isten akaratának jelévé lett számára, és ez adta meg neki a női missziós kongregáció alapításához szükséges bátorságot.
A steyli missziósház konyháját az Isten Gondviseléséről nevezett nővérek vezették, és a fiatal nők a nővérek mellett laktak szerzetesi életet folytatva. A várakozás hét hosszú, munkával és imával teli évig tartott. Csak 1888-ban kaptak konkrét ígéretet Arnold atyától. A missziós testvérek, akik száma minden évben emelkedett, átvették a missziósház konyhájának vezetését, és így a lányok átköltöztek egy kis házba, ahol fehérneműt javítottak. Arnold atya így buzdította őket: „Ez a leendő kolostor kezdete”. A missziósház lakói „a három hársfa alatti konventnek” nevezték el ezt a házat, az épület mellett növő fák után. 1889 télén a kis közösség átköltözött az Arnold atya által vásárolt egykori ferences kolostorba, és december 8-án megkezdték életüket mint Szentlélek Szolgálói missziós nővérek. 1892-ben kapták meg a szerzetesi ruhát és új rendi nevüket: Ilona Mária nővér, Hendrina pedig Jozefa nővér lett. Két évvel később, 1894-ben tették le az első fogadalmat, 1895-ben pedig elindultak az első missziós nővérek Argentínába. Tizenöt évvel a kongregáció alapítása után már kilencven nővér dolgozott a misszióban.

Magyarországra először 1914-ben érkeztek a missziós nővérek. Sebesült katonákat, illetve a különböző járványokban, tífuszban és spanyolnáthában szenvedő betegeket ápoltak. 1919-ben azután a nővérek visszamentek Ausztriába. A verbiták kérésére kezdték meg másodszorra is magyarországi működésüket 1943-ban, Kőszegen. A II. világháború után, a kommunista hatalomátvétellel azonban megszűnt a rendek működésének lehetősége. 1950-ben a nővérek elhagyták az országot. A rendszerváltás után 1990-ben az osztrák és a szlovák tartomány kísérletet tett arra, hogy a missziós nővérek ismét telepedjenek Kőszegen. Akkor ez sajnos sikertelennek bizonyult. Végül 2008-ban érkeztek meg a Szentlélek Szolgálói Missziós Nővérek Magyarországra. A rendházunk Budapesten nyílt meg.

 





Számítógép javítás Halásztelek, Budapest 22. kerület Honlapkészítés, webdesign, arculat tervezés, grafikai munka