Sokféle módon szentelhetjük életünket a missziónak. Krisztusi küldetéséből fakadóan minden keresztény ember misszionárius saját családjában, közösségében, munkahelyén. Nem annyira a szóbeli hithirdetés, mint inkább a hiteles életpélda a meggyőző a mai kor embere számára. Egyesek azonban külön szerzetesi, misszionáriusi hivatást kapnak, és küldetésüket városuk, hazájuk, kontinensük határain túl is meg szeretnék osztani másokkal. A Szentlélek Szolgálói Missziós Nővérek nemzetközi közösségek tagjaiként dolgoznak együtt az egész világon, hogy Krisztus örömhírét minden ember megismerje. Ha úgy érzed, hogy missziós hivatásod van, ha misszionárius akarsz lenni, ismerd meg a missziós nővérek közösségét!

Egy missziós hivatás története
Beszélgetés Ratajczak Francesca SSpS nővérrel

Emlékszik, mikor gondolt először arra, hogy szeretne szerzetes lenni?

Amikor gimnazista voltam, egy ferences atya lelkigyakorlatot tartott nálunk. Isten eszközévé tette őt, hogy magához vonzzon engem. A lelkigyakorlat után a plébánián létrejött egy ferences ifjúsági közösség, amelybe én is bekapcsolódtam. Akkor született meg bennem a kérdés, mi az én életutam, és a vágy, hogy Istennek szenteljem magam. Akkoriban írtam a naplómba: „Élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20).
Egyre erősebb volt szívemben a hang, amely azt mondta: kövess engem! Nagyon szép, de nagyon nehéz is volt ez az időszak, amikor küzdöttem a kérdésekkel: vajon valóban hív engem Isten? Vajon úgy, amilyen vagyok, követhetem őt? Sokat imádkoztam, hogy mutassa meg nekem az utamat. Erre a szándékra részt vettem egy gyalogos zarándoklaton is Częstochowába.

És Isten meghallgatta imáját…

Érettségi előtt a téli szünetben elmentem egy hivatástisztázó lelkigyakorlatra. Ott döntöttem el, szerzetes leszek – éreztem, nem leszek boldog, ha nem ezen életút mellett döntök. Mivel meg akartam osztani a hitemet az Istent kereső emberekkel, missziós rendet választottam. Két helyre küldtem levelet, és a Szentlélek Szolgálói Missziós Nővérektől előbb érkezett meg a válasz. Érettségi után elmentem hozzájuk, és amikor beléptem a kápolnába, éreztem, hogy nem véletlenül keveredtem oda, valaki odahozott engem. Isten megmutatta számomra: félelmeink ellenére vezet minket, ha bízunk benne.

A családja milyen hatással volt a hivatására?

Olyan családba születtem, amelyikben Isten dolgai fontos helyet kaptak. Szüleink gondoskodtak a hitre való nevelésünkről és a szentségi életről. Amikor egyszer a rendtársaimmal együtt meglátogattuk egykori plébániámat, édesapám mutatta meg nekünk a templomot. Egy mellékoltárnál, a Szűz Mária képe előtt megállt és elmesélte, hogy egyszer, amikor ott imádkozott a papi és szerzetesi hivatásokért, a Szűzanya megkérdezte: kész lennél odaadni egyik gyerekedet Istennek? Hárman voltunk testvérek. Édesapám igent mondott és felajánlotta, hogy válasszon a gyerekei közül. Én akkor hallottam először ezt a történetet. Megértettem, hogy egy szerzetesi vagy egy papi hivatás a szülők felajánlásának és a közösség imádságának a gyümölcse.

Milyen elvárásai voltak a szerzetesi hivatással kapcsolatban, és azok hogyan valósultak meg?

Szerettem volna más emberekkel megosztani a hit kincsét, és Isten a gyerekekhez és a fiatalokhoz küldött. Ma, ha huszonhárom év után visszanézek, látom Isten hűségét, aki nevemen szólított és magához hívott, aki kívánt önmagának és a missziónak. A Szentlélek minden nap mutatja az utat, hogyan lehetek szolgálója, bárhol is legyek, egy messzi országban vagy saját honfitársaim között.





Számítógép javítás Halásztelek, Budapest 22. kerület Honlapkészítés, webdesign, arculat tervezés, grafikai munka